Alig hogy visszajöttünk Uruguayból pakoltunk ismét, és mentünk délre, San Carlos de Bariloche városába, mely innen, mintegy 1500 km, és az a rész már Patagónia! Patagóniának hívják Argentina és Chile déli részét. Ezt a részt úgy is hívják, hogy Argentína Svájca. Nekem totál olyan volt, mint Új Zéland....gyönyörű!!!Szerda reggel repültünk. Már az út maga is gyönyörű volt, nem is beszélve arról, hogy szinte első osztályon utaztunk :)

Fanni és Kriszti (egyik tanítvány) várt kint minket a reptéren, Utána mentünk rögtön Fannihoz, ettünk valamit, és délután kezdődtek az órák. Fanni már tavaly is volt kint, csak akkor Buenosban tanított, idén Barilochéba ment 6 hónapra. Itt főleg magyar nyelv oktatására és néptánc oktatásra van szükség. Szóval első nap rögtön végigaszisztáltunk 3 órát. Az első óra nála volt, aztán mentünk az iskolába oktatni, aztán volt nála még egy óra. Az Szent István iskola, ahogy a nevéből is látszik egy magyar alapítású iskola, közel 900 argentín gyerekkel. Az iskola címerében, egyenruhájában és az igazgató testületen keresztül őrzi magyarságát. A Besenyi család alapította az iskolát, melynek jelenleg van egy általános iskola és aegy középiskola része. Az iskola angol kéttannyelvűként működik, de a gyerekek tanulnak magyar néptáncot, és Fanninak köszönhetően jelenleg magyar nyelvet is :) Az első órán csak két kislány volt, mert kiderült, hogy sportnap volt az iskolában, és a többiek nem maradtak ott az órára, mert mindenki nagyon fáradt volt már. Este még vacsorára voltunk hivatalosak egy párhoz, akiket mi is ismertünk még Buenosból, de közben ők is leköltöztek. Ami a nap felfedezése volt, hogy sokan úgy tartják, hogy Hitler és Eva Braun nem lettek öngyilkosok a bunkerban (hiszen a holttestüket soha senki nem látta), hanem elmenekültek, és Argentinában, ezen a környéken éltek tovább. Érdekes egy elmélet, úgyhogy utána is kerestem, és tényleg több helyen van szó erről az elméletről. Például itt: http://harcunk.info/index.php/archiv/416-fbi-dokumentumok-adolf-hitler-tulelte-a-haborut

Másnap reggel elmentünk futni, mert egy ilyen csodás helyen ez egy kihagyhatatlan program. Szóval reggel 8kor nekiindultunk Verával, körbenézni egy kicsit. Elindultunk a Cerro Otto-n felfele. Ennek a hegynek az az érdekessége, hogy egy forgó étterem van a tetején, ami 35 perc alatt forog körbe. Persze fel lehet menni libegővel is, de az túl egyszerű lett volna :) Szóval egy ideig sétáltunk, aztán különváltunk, és én folytattam az utat felfelé. Hihetetlen volt a táj, mindjárt mutatok is pár fotót :) Jött velem egy fekete kutya is, hűségesen kísért felfele, aztán lefele is. Sajnos egészen a tetőig nem jutottam el, mert vissza kellett érni az órára, de a Piedras Blancasig, vagyis a fehér kövekig felmentem, és lélegzetelállító volt már innen is.

A tó neve Lago Nahuel Huapi. Annyit jelent, hogy Isla del Tigre, vagyis a Tigris szigete. Persze a tigris itt az americai tigrist, vagyis a pumát jelenti. A tó neve pedig egy félreértésből adódik, mert azt hitték, hogy a hely nevét kérdezik, de aztán ráragadt ez e név a tóra. A név amúgy a helyi indiánok nyelvén (mapuche indiánok) van. 

11:30-ra mentünk találkozni Helgával, a tiszteletbeli konzullal. És persze hol máshol találkoznánk, mint a leghíresebb csokizós helyen. Jaaaaa, mert azt még nem említettem, de ez a rész a csokoládéról híres, maga a mennyország :D Csoki minden mennyiségben, formában és ízben :D Van egy hely, amit úgy hívnak, hogy Rapanui, ez az egyik legfelkapottabb hely, és az abszolút kedvencet meg úgy, hogy franui :D Franui, mert a frambuesaból, vagyis a málna szóból jön a neve. Málna bevonva fehér és tej/keserű csokival! hmmmmm :D Sajnos ebből nem fogok tudni hazavinni, mert túl meleg van ahhoz, hogy 20 órát utaztassam, és persze ki sem bírnám, hogy ne egyem meg :P

Utána bent maradtunk még a városban egy kicsit sétálni, meg körbenézni, Persze ez egy kisváros, szóval nem volt annyi látnivaló, de nagyon édes. Az utcák meg nagyon hegyes völgyesek, szóval mint egy hullámvasút :) A buszok eléggé elvétve járnak. a buszmegállók nincsenek jelölve, még annyira sem, mint Buenosban :) Ami még sokszor megtörténik itt, hogy elkérik a SUBE kártyád, amit az itteni tömegközlekedéshez használunk (bevezették délen is ugyanazt a kártyát, ami itt Buenosban van), azzal fizetik a buszjegyet, és aztán visszaadják a pénzt. Buenosban akkor is tudsz fizetni, ha nincs kártyád, csak akkor majdnem kétszer annyiba kerül az utazás. Délen a söfőrnél abszolút nincs pénzforgalom, szóval ott ténlyeg el kell kérned mástól a kártyát. Ime egy pár kép a városról, meg persze rólunk :)

 Pénteken, 23-án este volt a megemlékezés, mely a magyar iskolában volt. Előtte délután 5-től kezdődött a néptánc foglalkozás, amit Fanni tartott, míg mi a gyerekkel csináltuk a dekorációt a magyar zászlóból és címerből. Ime a végeredmény:

A megemlékezés nem volt életünk élménye, sok hiba csúszott a számításokba, de mindegy :D Volt egy magyar rész meg egy spanyol. Mivel a Panoráma Világklub szervezte az eseményt, aminek Besenyi Zsuzsi a patagóniai elnöknője, a spanyol részt ő olvasta fel. Megemlékezés után volt egy kis lángosozás a helyiek nagy örömére.

Szombaton kirándulni voltunk Llao llaoba mentünk, ami onnan egy kb 25 km. Busszal mentünk, majd tettünk egy kb 10 km-es sétát. Aztán visszafele leszálltunk a 18-as km-nél, és felmentünk a Cerro Cathedralra, ahol ugyan már minden be volt zárva, de a táj gyönyörű volt így is (a képek galériában vannak, onnan lehet megnyitni).

Vasárnap választások voltak. Megnyugató, hogy ugyanolyan kampány megy itt is, mint otthon, és hogy itt is legalább annyira elegük van az embereknek a politikából, mint otthon. Szóval a jelenlegi Christinát már többet nem lehet megválasztani, szóval az volt a kérdés, hogy az ő bábuját választják, vagy a másik pártot. Ilyenkor előző estétől nem lehet alkoholt kapni a boltokban a szavazás estéig. A tömegközlekedés ingyen van, és a szavazás kötelező. Csak akkor nem kell szavazni, ha bizonyítani tudod, hogy több, mint 500 km-re vagy a szavazóhelységedtől…..Amúgy nov 22-én lesz a választások újabb fordulója az első két párt között. Vicces, mert az a hétvége hosszú hétvége lett volna vmi ünnep miatt, és most átrakták az ünnepet, szóval majd a következő lesz hosszúhétvége. Szerintem ilyen is csak itt történik meg, hogy átraknak egy ünnepet!!!! Pont azon a hétvégén (22.-én  van a Valentin Alsinaiak 80. évfordulós ebédje, amit így valószínűleg át kell rakni, mert nem lehet a szavazás napján semmi ilyen esemény. Majd szombaton megyek oda, és megbeszéljük) 

Vasárnap átmentünk Villa la Angosturára, ami onnan egy kb 80 km, a tó másik partján van, és ott lakik Kriszti, Fanni mentora (szegény most épp eltörte a lábát).Villa la Angostura onnan kapta a nevét, hogy van egy ilyen kis benyúló szárazföld (olyasmi mint egy félsziget), és angostura erre utal. Amúgy ez síparadicsom. Kb két hete zárt be a sípálya itt. Nagyon édes kisváros, minden fából készült, és persze csoki bolt csoki bolt hátán :) Ott volt Kriszti testvére, Anni is, akivel együtt tanítunk itt Buenosban és jött még egy magyar srác, Dávid is velünk. Elmentünk ott egy kicsit sétálgatni a környéken. Itt általában esik az eső, de úgy, hogy nem ázol meg tőle :) Szóval leginkább szemerkél, de azt szinte folyamatosan. Nagyon édes kisváros. Hétfőn lementünk még a kikötőbe, ahol olyan színe volt a tónak, hogy csak ámultunk. Szuper volt itt is :D Délután még volt egy óra két kisgyerekkel, akik tündériek voltak! Este 7 órás busszal mentünk vissza, és utána még vacsorára voltunk hivatalosak a Besenyi családhoz, ami nagyon kellemesen telt. Kedd este jöttünk vissza Buenosba, de előtte Fannival még elmentünk egy kicsit csavarogni a környéken, mert gyönyörű idő volt! 

Na és akkor mi is az a ruta 40? Egy olyan út, ami egészen Argentina északi részéről vezet le a déli részig. 5000 km!!!! Sokan szoktak itt futni vagy biciklizni….a híres 40es úton! Ime itt egy kép, hogy hogyan is megy az út.

Most búcsúzom, de van még pár érdekesség a tarsolyomban, szóval nemsokára majd jön az újabb írás, csak most dolgoznom is kell egy kicsit :D