Hát és akkor eljött ez az idő is. Vége a programnak, indulhat a szabadság :-) Kedden megérkezett Fanni ès csütörtökön Márk is, így teljes volt a csapat, hogy csütörtökön tiszteletünket tegyük a Nagykövetségen egy gyors beszámolóra, meg elköszönésre. Jött velünk Éva is, aki az itteni szövetségek vezetője. A találka után meghívott minket ebédelni meg egy kis magán értékelésre. Péntek itt szünnap volt, méghozzá az, amit a választások miatt tettek át 23-ról. Jah, amúgy a választások nagy változásokat hoztak, dec. 10-én lép hatályba az új kormány...

Szóval péntek este indult a gépünk Rio de Janeiroba, vagyis a ciudad maravilliosa-ba, vagyis a gyönyörű városba, amit majdnem le is késtünk. Az internetes becsekkolás nem működött sajnos, de ìgy is kint voltunk kb egy órával az indulás előtt, mire közölték, hogy bocsi de a becsekkolás már bezárt. Elvileg amúgy 40perccel a gép indulása előttig kell nyitva lenni, de ez Dél-Amerika....ki tudja :-) szóval kisírtuk, hogy légyszi mégiscsak engedjenek fel, fontos, ígérjük  hogy jók leszünk, de asszem a nyerő mondat mégis az volt, hogy nincs feladandó poggyászunk. Ennek ellenére az én hátamon ott figyelt a több, mint 10kg-os túrazsák, de ezek szerint elhitték, hogy kézipoggyász. Szóval mégiscsak zöld utat kaptunk. Ezenkívül más izgi nem volt az úton, Saõ Paoloban volt egy 4órás átszállásunk. Ami a legfuràbb volt, hogy átszállásnál is mindenkinek ki kellett szednie a csomagját, majd újra becsekkolni és feladni. Én ilyet még nem láttam…

Másnap reggel 7kor érkeztünk, de a szállást csak 10kor vehettük át,  szóval addig reggeliztünk és kimentünk a partra. A szállás Copacabanan van, egy utcányira a parttól, szóval elég jó helyen. Átvettük a szállást (egy argentin hapsitól  aki valakinek a valamilyen ismerőse), átöltöztünk és du-ig pancsoltunk. Aztán jött a szieszta, hiszen egész éjjel nem aludtunk. Este elmentünk a partra sétálni, kókuszt inni, meg körbenézni. Találtunk is egy helyet, ahol kértünk vacsit meg élőzene volt és a csajok táncoltak.  Aztán leszakadt az ég.....de úgy ömlött, hogy semmit nem láttunk és amikor kb. egy percen belül mindened vizes. Na de ez két Caipirinja meg a jó hangulat után nem annyira zavart, szóval hazarohantunk. Másnap már 6.30kor fent voltunk, és mivel nem esett le is mentünk korán a strandra. Olyan 11 után elmentünk kajolni, mert a mai tervben a Krisztus szobor szerepelt. Ugyan mi fel akartunk oda sétálni, de kiderült, hogy azt nem lehet. Sőt.....mentünk egy városi busszal, onnan egy kisbusszal, amiért külön kellett fizetni, onnan megvenni a belépőt a Nemzeti Parkba, aminek saját busza visz fel a szoborhoz, én onnan még sétálni. Szóval nem olyan  egyszerű a megközelítése. Fent  nem voltak sokan, csak kismillióan.....ami eléggé levett az értékéből. A szobor amúgy 30méter magas, talapzattal 38, és egy 710méteres dombon áll. A szobor talapzatába  pedig egy kis kápolna van, bár inkább  turisták látogatják, mint hívők.

Még le sem értünk és ismét rákezdett az ömlő eső, ami abba sem hagyta, és egész este és másnap zuhogott szinte. Hétfőn elmentünk a copacabanai  erődhöz, ami persze zárva volt  és a mellette lévő kő edzőteremhez. Nagyon  ötletes, kicsit oldschool de sokan vannak ott. Még esőben is, bár akkor épp csak szemerkélt  :-). Utána ott a környéken tébláboltunk még egy kicsit, majd mentünk a Botanikus kertbe. Ennyi eső után, már értem, hogy miért ilyen zöld minden.....LOL. Este egy jó meleg fürdő és pihi utána csak arra volt kedv, hogy elmenjünk vacsizni egy közeli helyre, mivel még mindig esett. A jó dolog az volt, hogy a szálláson találtunk esernyőt, így valamennyire tudtunk védekezni. 

Kedden reggel az a nagy meglepetés ért, hogy nem esett. Szóval nekiindultunk a Maracanã stadiumba, ami itt a leghíresebb (bár bevallom nekem eddig nem mondott semmit a neve, de mindig van mit tanulni). Utána elmentünk a  Nemzeti Múzeumba és a mellette lévő állatkertbe.

Esni ugyan nem esett, de borongós volt végig (mondjuk 23 fokkal). Szerdán a belvárost céloztuk meg. Ismét nem esett, de azért vittük az esernyőt magunkkal, mert ki tudja. Megnéztük a Katedrálist, ami kívülről elég ronda, viszont belülről nagyon egyedi és gyönyörű. Utána kisétáltunk a partra, és megnéztünk egy II. Vh-i emlékművet, majd  a híres rioi lépcsőt, ami egy favella szélén van. Favella olyan, mint az argentinoknál a villa vagyis a szegény negyed. Itt még jobban mindenkit óva intenek, hogy ne hordjál értéket, vigyázz a dolgaidra stb. Nekem is megpróbált valaki belenyúlni a buszon a táskámba, de szerencsére észrevettem, így nem hiányzott semmim. Szóval a lépcső nekem nagyon tetszett, csempéből van mozaikkal kirakva és nagyon sok város/ország szerepel. Ez Rio egyik ikonja is. Pont találtam egy Mo-s csempét is :-) Onnan aztán elmentünk ebédelni, haza siestázni, és du. edzeni a partra. Véletlen, valami csoda folytán persze megint eleredt az eső.....és abba sem maradt :-/. (Kicsit össze vannak keveredve a képek, de arra még nem jöttem rá, hogy lehet a sorrendet megváltoztatni....de gondolom mindenki felismeri, hogy melyik a katedrális és melyik a lépcső :)) 

Csütörtökön az eső ellenére reménykedtünk, hogy mehetünk majd kirándulni egy kicsit, szóval délnek vettük az irányt Rocinha fele, mert mondták, hogy azt érdemes megnézni meg ott volt nem messze egy kirándulóhely. A buszon egy idegenvezetőtől derült ki, hogy ez is egy Favella....hát néztünk egyet, de ha már itt voltunk, gondoltuk körbenézünk. Vettünk két poncsót (mert az esernyő kevésnek bizonyult) és nekivágtunk a szegény negyednek. Érdekes élmény volt, nem sok ember volt az utcán, így félni sem nagyon kellett.

Pénteken végre nem esett....vagyis nem nagyon :-) Reggeli után elmentünk a Morro de Urcahoz, ami nem messze volt a szállásunktól. Ott túráztunk egyet, ami szuper volt, csak persze mivel eddig végig esett ezért hatalmas sár és pocsolyák voltak mindenhol. Az ötlet az volt, hogy felsétálunk, és aztán onnan megyünk tovább  libegővel a Paõ de Azuçar-ra, vagyis a cukorkenyérre. Sajnos ez több dolog miatt is meghiúsult. Az egyik, hogy olyan köd volt, hogy nem sokat lehetett látni az Urca hegyről sem, a másik meg, hogy kiderült, hogy ott nem lehet jegyet venni, szóval, ha fel akarunk menni, akkor vissza kell menni a hegy lábához, jegyet venni (jó drágán, 71BRS) és utána fel libegőzni vagy ismét felsétálni az Urcára, és onnan egy másik libegővel tovább a magasabb hegyre. De mivel semmi kilátás nem volt Urcaról sem, így elvetettük a felmenetelés ötletet.

Utána Tijuana felé vettük az irányt. Az ötlet az volt, hogy megnézzük, hogy mennyire készülnek az Olimpiára (mert a városban őszintén nem sok látszik a készülődésből) és elmegyünk megnézni az Olimpiai falut. De sajnos ez a terv sem jött össze, mert nagyon messze van ( a Parque Olimpico) és persze az sem biztos, hogy látogatható, mert nagy a valószínűsége,  hogy még be sem fejezték, mint ahogy az oda vezető metrót sem. Az internetes térkép kb 4 olimpiai falut jelöl, de akármelyik helyit kérdeztük kb még nem is hallottak róla, és fogalmuk sincs, hogy hol van.....vicces azért. A mai túrán az egyik legizgibb dolog a két emeletes híd volt, amin átmentünk a busszal. Jah, igen, mert minden nap tömegközlekedünk, nagyjából már tudjuk, hogy mit kell nézni a buszon, de azért persze mindig megkérdezzük, hogy jó-e az irány. Majd holnap még teszünk egy próbát az egyik városhoz közel lévő Olimpiai faluval, hátha sikerrel járunk. Szombat az utolsó nap, és kivételesen azt mutatja az időjárás, hogy nem fog esni :-) persze hiszem, ha látom!

Ami a nyelvet illeti: nem értek semmit! Ők megértik ha spanyolul kérdezek, de én már nem amit portugálul válaszolnak, szóval annyira nem folyékony a beszélgetés.  A buszosok itt is őrülten vezetnek, de egymás mellett a sávban pl. nem nyitják ki az ajtókat és kezdenek beszélni, mint az argentinok. A város elég koszos és elég 'szegény' benyomást tett rám eddig. Nagyon sok a hajléktalan, a kéregető és a részeg is. És még az eső is sokat esik....:)
Szombat reggel 8kor már a törölközőnkön fetrengtünk kint a strandon, mert valahogy bejött, és tényleg nem esett. Szóval 12ig kint voltunk, de fürdeni annyira nem lehetett, mert akkora hullámok voltak, hogy kb megállni is esélytelen volt egy helyben. Szóval inkább azt mondom hogy próbáltunk fürdeni :(

Ebéd után az Ihla Fiscal-ra mentünk, ami jelenleg a haditengerészet tulajdona és kb egy 10 perces hajóút vezet oda. Régen ez amolyan rendezvényhelyként szolgált, így nem is csodálom, hogy gyönyörű a kastély, de belülről nem volt túl izgalmas meg persze az id.vezből sem értettem semmit. Délután hazafele sikerült megint rossz irányba menő buszra szállni, így sikerült a város északi részén is tenni egy buszos kirándulást. Este elmentünk búcsúvacsizni Ipanemara, ami Copacabana után a következő strand. Egy ismerős ajánlott egy helyet, és tényleg bevált, kivéve, hogy nem volt élőzene a műsor ellenére sem. De minden nem lehet tökéletes.

Hát itt nem jár Mikulás 6-án uh a csoki elmaradt, de cserébe virgácsot sem kaptam (még) idén :-) reggel 7kor indultunk a reptérre, mert nem akartunk úgy járni, mint a idefele, hogy könyörögni kelljen, h hazamehessünk. Szerencsére minden rendben zajlott.
Most van pár napom kimosni a cuccaimat, és csüt. irány Montevideo Laurával. Közben még megyek kontrollra a kezemmel és Valentin Alsinára is.

River, az itteni egyik nagy focicsapat a héten Japánban játszik, és ma utaznak, szóval a reptér tele volt River mezes szurkolókkal, hogy elköszönjenek a csapattól. De az nem elég, hogy a reptéren voltak, hanem a reptérre vezető út mellett is mindenhol a piros fehér lobogót lehetett látni. Hihetetlen mekkora kultusza van itt a focinak.