Na és akkor még egy pár info, ami így menet közben (szó szerint, mert éppen buszozok) eszembe jut. Szóval van itt (meg igazából sztem egész Latin Amerikában) egy sajtos kenyér, amit úgy hívnak, hogy chipan. Pan annyi, mint kenyér. A chi biztos valamilyen nyelven sajtot jelent :). Ezt az Iguazus túra alatt kóstoltam meg, de itt is van. Nagyon finom, csak persze hízlaló. Sajnos egy ideje az edzés is abba maradt (ennyi utazás mellett nehéz....hahaha) de azért remélem megismertek majd még év végén. A ruháim még rám jönnek, de nagyon hiányzik a rendszeres mozgás és az oktatás is!
A puszizkodás is érdekes szokás itten. Kézfogást még nem nagyon láttam, szerintem az csak a diplomáciai körökben van :-) mindenki mindenkivel puszizkodik, de csak egyet, és azt is balról....szóval pont ellenkezőleg, mint ahogy mi szoktuk....van is belőle vicces/kínos jelenet, amikor itteni magyarral találkozol és kb összecsókolóztok, mert nem tudod, h az illető argentinosan egyet ad balról, magyarosan kettőt jobbról, vagy mixelve -mivel mégiscsak magyarok vagyunk- kettőt balról...

A másik, amit meg szeretnék még osztani Veletek a telefon használata. A városban nagyon sok helyen van ingyenes wifi ( buszon is meg mindenhol megy) és a legtöbben whatsup-on élik az életüket. Nem is csodálom, mert telefonálni nagyon drága!!! Egy fokkal olcsóbb, ha vonalas telefont használsz, így szinte mindenkinek van itthon vonalas telefonja, és mindenki azt használja, ami számomra elég vicces, mert EUban már lassan szinte megszűnnek a vonalas telefonok, itt meg fénykorukat élik. Ez a kettősség is érdekes, hogy mindenhol van internet de mégis a vonalast használják.....
Urugualyban láttuk több helyen is kiírva, hogy Solymar.....mondom magamban milyen híres települések vannak Mo.-n , hogy még ide is eljut a híre.... na persze nem teljesen úgy van az. Solymar = Sol y mar vagyis nap és tenger :)
Ami korábban - így visszanézve a posztokat- kimaradt, a Cserkészbál.....még épp idejében kapok észbe, mert még lassan csak egy hónap telt el azóta :D szóval szept. 19-én volt az 57. Cserkészbál (kis időutazás, de nem baj :)). A cserkész lányok díszmagyarban, míg a fiúk bocskaiban voltak. Idén a KCSPs küldöttség is díszmagyarban volt, be lett mutatva a program, meg mi is. Volt egy palotás, majd az első bálozók (15 éves lányok) bemutatása és keringője, majd vacsora és éjfélkor a fejedelmi tánc. Fél 4kor a tábortűz, és kb. 04.30kor jöttünk el. Nagyon jó volt, egyedi élmény, és szép kék díszmagyart kaptam kölcsön, ami jól illett a szememhez :).

Másnap mentünk ki Valentin Alsinára, tavaszi ebédre. Jöttek Tibiék is, és Fanni is, aki a bálra feljött Barilochéból. A tavaszi ebéd nagyon jól sikerült, Tibiék tartottak egy 45perces bemutatót a táncok alakulásáról, aztán volt egy rögtönzött táncház is. Mire este hazaértem hulla voltam, de megérte, mert mindkét nap nagyon jól sikerült.

Most szerdán (okt. 21) indulunk Barilocheba, ami Patagonia északi része, és állítólag gyönyörű, de nem hiszünk holmi híreszteléseknek, úgyhogy meg kell nézni személyesen is :D. Egy hétig leszünk délen. Az ok, hogy segítünk Fanninak az 1956-os megemlékezést összerakni, majd segítünk az óráiban is. De erről majd később jön a beszámoló.
Hát csak úgy repül az idő..   mindjárt itt a program vége.....kérvényeztük, hogy saját költségen itt maradhassunk Verával még egy kicsit szétnézni. Meglátjuk, hogy mi lesz a válasz, de én reménykedem nagyon!
Aztán persze gyártom a terveket is, hogy mi lesz ha hazamegyek.....mi leszek, ha nagy leszek?! Nem egyszerű kérdés. Ez a fél év még inkább megerősìtett abban, hogy az adminisztratív munka nem az én világom (nem mintha egy szemernyi kétségem is lett vna....:)))). Szóval keresem az alternatív megoldásokat...