Rég írtam... hogy miért is? Nem történik semmi? Vagy túl sok minden, ès nincs időm? Néha így, néha úgy érzem.
A munkából kevesebb, mint egy hét van hátra. Ijesztő, hogy így rohan az idő....
Most az utolsó 2-3 hétben mindenhol búcsú ebéd/vacsora van. Na nem csak a mi tiszteletünkre, hanem azért is, mert lassan megkezdődik a karácsonyi szünet. Szóval nov. 14-én volt a ZIK záróhétvége, ami nagyon jól sikerült. Íme egy kis beszámoló róla:

"November 14-e, szombat jelezte idén a kis diákoknak, hogy közeleg a nyári szünet. A magyar iskolában ugyanis ez a nap volt az idei utolsó foglalkozása.

A délelőtt ugyanúgy kezdődött, mint minden más szombat délelőtt, közös imádsággal és énekkel, majd minden csoport ment a maga termébe még elvégezni az utolsó simításokat az év végi bemutatóra. 12 órakor volt a gyülekező a Hungária Klub egyik termében, ahol egy rövid bevezető után minden csoport bemutathatta, hogy mit tudnak, mit tanultak az elmúlt évben. Az óvódások kezdték egy kis énekkel és játékkal, majd folytatták a kicsik egy öltözködős, vásárlós játékkal. Utánuk szintén énekes produkció jött, majd a legnagyobbak az 1956-s forradalmi tudásukról adhattak számot a nagyérdemű közösségnek. Mikor minden csoport „színpadra” lépett az őket felkészítő tanárokkal, és kitörtük a nyelvünket az év során előkerülő nyelvtörőkkel az iskola vezetői köszönetüket fejezték ki az önkéntes tanári karnak. Díjazva lettek azok a tanárok és diákok, akik egyszer sem hiányoztak az év folyamán. Mivel múlt héten vizsgáztak a csoportok, így nagy öröm volt a szülők előtt ismertetni a vizsgaeredményeket, amelyen nagyon jól sikerültek ebben az évben (is). A nemzetközi cserkész őrsvezetői vizsgán az első három helyezettből kettő az argentin fővárosból volt, így ők is külön elismerésben és díjazásban részesültek.

A záróműsor végén a cserkészek is tartottak egy rövid ismertetőt a mindenki által nagyon várt Jubileumi táborról, ami 5 évente kerül megrendezésre, de csak minden 10. évben Argentínában, így minden kis és nagy cserkész izgatottan várja a január eleji cserkésztalálkozót, ami Córdoba városától nem messze kerül megrendezésre.

Örülök, hogy ugyan ha rövid időre is, de egy ilyen „család” tagja lehettem. Hatalmas szeretettel fogadtak a tanárok és diákok az első pillanattól kezdve. Köszönöm, hogy ezt az oldalát is megismerhettem az emigrációnak, és remélem, hogy az önkéntes munka és a sok áldozat, amit a diákok és tanárok is hétről hétre megtesznek, hogy megőrizzék nyelvünket nem múlik el nyomtalan, és az utánpótlásnak köszönhetően még sok sok évig beszélhetünk magyar kolóniáról Buenos Airesben."

Utána még volt a ZIK tanárokkal egy vacsora csütön, ahol a két tanár, aki Veszprémbe volt továbbképzésen aug.ban, elmesélte, hog mik voltak, mi készítettünk bucsúajándékot mindenkinek, és mindenkitől érzékeny búcsút vettünk. Közben elkészült a végső beszámoló, és a további Mo.-i papírok és keszülnek, hogy akik már most vas indulnak haza tudják vinni, míg mi még nyaralunk két hetet. És akkor a menetrend: nov 27-dec 6 Rio de Janiero, dec 10-14 Montevideo. Dec 14 búcsúvacsi és dec 16 indulás. Szóval itt sem lesz nagyon idő szomrkodni vagy úgy egyáltalán agyalogni az élet nagy kérdésein, ami azért sokszor megrohan, hogy akkor mi és hogy lesz. De valami mindig van, úgyhogy nem félek.

Zsuzsi az itteni magyar/spanyol tanár, aki a ZIKben is tanít sok argentin filmet adott nekem kölcsön, hogy gyakorolhassam a nyelvet, meg hogy megtudjak egy kicsit többet a kultúráról. Az egyik film kapcsán ahogy beszélgettünk, mondta, hogy van egy Emlékpark, ahova elvisz ha jó idő lesz. Hát a teljesen megbolondult idő (30fok, jégeső, 12 fok, 30fok) ellenére pénteken mellénk állt a szerencse. Biciklire pattantunk (Laura, Gyöngyi-magyar lelkész és minden évben jön pár hétre, Zsuzsi meg én) és bejártunk egy számunkra osmeretlen részt. A Parque de la Memoria kint van a folyóparton, és annak a mintegy 30.000embernek állít emléket, akik főként az 1976-77-es években tűntek el, a katonai diktatúra alatt. A fshér kendős nénikről már meséltem, akik egy héten egyszer összegyűlnek a Plaza de Mayon-n (olyan, mint nálunk a Kossuth tér) és keresik az eltűnt gyerekeket/unokákat. A fehér kwndő a pelenkát jelképezi? Mert a legtöbb gyereket még csecsemő korában rabolták el, és adták oda katona családoknak, hogy neveljék fel az ő általuk hirdetett szellemben. A kismamáknál megvárták, amíg megszületik a gyerek, a mamát megölték és a gyereket örökbe adták. Egy egész generációt írtottak ki (akik ma lennének 45-50évesek). Azt a réteget, aki lázadásra alkalmas volt és szót is emelt. Kínzókamrák voltak, illetve elkábították őket, majd egy repülőből a folyóba dobták őket. Azért van ez a park a folyóparton. A művek a 'velünk is van, de nincs velünk' elvre készültek. Félig teli/félig üres figurák. Olyan alkotások, amik csak egy szögből látható tisztán, a többiből nem, stb.
Megrázó, hogy itt is megtörténtek ilyenek, de valahogy a park nem kelt annyira nyomasztó érzést. Nagy zöld tér, gyerekek fociznak stb.

Utána az UBA-ra mentünk, vagyis az Universidad de Buenos Aires-re, ami az egyik állami épület. 300.000diákja van és majdnem 20kara. Eredetileg 5épület lett volna, de a 3-ik után 'elfogyott' a pénz (sosem hallottunk még ilyet :D ) . Szóval az utolsó kettőnek csak a talapzata áll.
Az egyetemet jegyektől függetlenül bárki elkezdheti. Itt van egy 0. Év, ahol aki nem alkalmas rá, úgyis kiesik. Már írtam korábban, hogy vannak ingyenes oktatási formák. Ez pl egy ilyen egyetem. Zsuzsi is ide járt. Nagyon szerette, de azt mesélte, kaotikus ami itt van, szóval ez tényleg az életre nevel, mert nincs Tanulmányi osztály, nincsenek meg az alapfeltételek (kréta, papír etc) de aki itt végez, az biztos megállja a helyét a világban. Mivel ingyenes, ezért bármeddig lehet tanulnim van egy gyerekmegőrző is, mert a legtöbb embernek családja van, és teljes munkaidős állása is. Azért elég kemény!
Kb 200méterre az egyetemtől (ami egy elég jó negyedben található) az erdőben lakik egy kis közösség. Mi azt mondanánk rájuk, hogy hippik, de ők ezt kikérik maguknak. Jelenleg 15 állandó tagja van a közösségnek plusz az átutazók, akikkel együtt lehetnek akár 30-an is. Annyiban tényleg nem hippik, hogy az egyetem támogatja őket (áramot és vizet onnan kapnak). Tulajdonképpen úgy megy ez, mint egy kísérlet a fenntartható életről. Ezek az embereknott laknak az erdőben, mindent fel/újrahasznosítanak. A lakások agyagból, üvegből készülnek, már akinek van, mert sokan sátorban élnek. Maguknak termesztenek amit tudnak, illetve a szemétből élnek. Felhasználják a gyümölcaöt meg zöldséget, amiker kidobnak, mert már nem tudják eladni. Általában elég sokuknak van munkája, és aki jön hozzájuk (mint pl Zsuzsi többször) az hoz nekik valami élelmiszert vagy ami épp van.
Izgalmas volt, hogy élnek közel a természethez emberek, és milyen életmódot válaaztottak ahhoz, hogy boldogok legyenek. (több fotó a galériában)

Csajokkal:

Közben megjött Mária, aki Córdobában volt, ösztöndíjas. 29-ig itt lesz Buenosban, ott lakik ahol én. Fanni jön kedden és Márk (Chacoban volt) szerdán. Csütörtökön együtt megyünk a nagykövetségre. Ők 3-an mennek vissza 29-én, csak mi maradunk Verával.

Folyt köv Rio után!!!